Rólam
 1959 március 12-én születtem, Gödöllőn.
Budapesten 1978-ban érettségiztem a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, könyvkötő- és restaurátor szakán. Érettségi után Budapesten a Központi Zenei Antikváriumban, majd a Szépművészeti Múzeumban és az Állami Bábszínházban dolgoztam, miközben jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára.
1980-ban férjhez mentem egy indiai bábszínészhez. Ez az esemény erősen meghatározta életem további folyását. Elkezdtem Egerben a Tanárképző Főiskolát, ahol másod éves voltam, amikor 1984-ben megszületett Szávitri nevű kislányunk. Így a főiskolát nem tudtam elvégezni. Nagyon szerettem volna tovább tanulni, de így lemondtam róla. “Cserébe” viszont igen színes és kalandos életutat járhattam be. Amiért nagyon hálás vagyok a Teremtőnek.
Néhány állomás az utamról,
voltam:
- bábfestő,
- gépjármű oktató,
- napközis tanár,
- oktattam vitorlás hajózást,
- tartottam báb szakkört,
- tanítottam Kisegítő iskolában,
- csináltam különböző boltok dekorációját,
- vezettem az “Art Teázó “ Klubomat, ami később “ Vízöntőkori “ klub lett,
- tanítottam rajzot általános iskolában,
- vezettem táborokban kézműves foglalkozásokat,
- “Kő-kör” nevű képzőművészeti kört vezettem,
- dolgoztam sérült fiatalokkal Bakonykútiban,
- és eközben kerestem melyik az a hangszer, amit én is meg tudok szólaltatni…
- népi táncot tanultam a gödöllői egyetemi tánc csoportban,
- jártam népi éneket tanulni,
- tanultam hegedűn és gardonon játszani,
- siklóernyőztem,
- és bele kóstoltam az agyagozásba is.
Ezek mellett születtek meg a csodálatos alkotásaim, amikre, mint gyermekeimre tekintek.
1988-ban elváltunk.
Sokáig egyedül neveltem Szávitrit.
2001-ben született meg kisfiúnk, Márk, “Manó” egy új kapcsolatból.
Születése egész életemet átalakította. Manó 600 grammal született, ezért csak a napfényt érzékeli a jobb szemével. Általa egy másik világot ismerhettem meg. Létezése maga a Csoda. Most újra egyedül nevelem Manót. Nagyon sok olyan dolgot tanít, amit nem vesz észre az ember, amikor egészséges látó gyermeke van. Hálás vagyok az "Égieknek" amiért ilyen csodálatos gyermekeim vannak. Azt gondolom fantasztikus életutat jártam be már ezidáig is. Nagyon igyekszem, hogy további éveim is ily gyönyörűen teljenek tanulásban és tanításban.
|