Gondolatok
Mióta Márk - Manó megszületett érdekesen terelgette életünket. Nagyon sok olyan dolgot vettünk észre a világból, amit előtte nem. Én egész életemre csodaként tekintek és ebben az érzésben igen nagy megerősítést kaptam a 600 grammal született nem látó gyermekemtől.
Gondolkodás módom sokat segített az elfogadásban és abban, hogy minden apró lépésnek örülni tudjak.
Eleve úgy gondolkodom, hogy mindig minden valamiért történik. Mondhatjuk úgy is, hogy nincsenek véletlenek.
Sokszor sajnálják Manót, hogy nem lát….erre az én válaszom mindig az, hogy ha az lenne a feladata, akkor biztos, hogy látna. Ez nem jelenti azt, hogy nem próbáltunk meg mindent a szeme világáért. Úgy gondolom ez egy nagyon érdekes folyamat, amit az orvos tudomány fejlődése generált abba nem látva bele, hogy olyan parányi lényeket tudnak életben tartani, akikből később halmozottan sérült ember lesz.
Azt is gondolom, hogy ez persze nem véletlen. A mai ember számára jelzésként születnek a sérült gyermekek, figyelmeztetve minket az eltávolodásra, elhidegülésre, rohanásra, egymásra nem figyelésre és sajnos még folytathatnám.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy számomra emberek léteznek. Nem érdekel ki miben hisz, milyen politikai párthoz tartozik, milyen színű a bőre és hogy honnan származik, milyen rangja, beosztása vagy hány diplomája van, vagy van-é egyáltalán…..nekem emberek vannak, akik ideszülettek, azért, hogy megtanuljanak itt élni. S hogy ki hogyan tudja ezt tenni, az az igazi feladat. Nyitott vagyok sok mindenre és szívesen tanulok bárkitől, aki nálam többet vagy mást tud. Szeretem tovább adni, amit én meg tudtam tanulni. Ezt az átadást - befogadást szeretném erősíteni mindenkiben magam körül, aki erre nyitott.
Kövek, kövek és kövek
És még mindig csak kövek
Aztán
Ágak, tengericsillagok
Virágszirmok, kavicsok, ásványok,
Babok, borsók, termések,
Színek,
Hangok,
Dallamok,
Üzenetek,
Harmóniák,
Részek, darabok és végül
Kerek egész.
"Kerek egész"
Talán ilyenből vagyok én is......
Látható,
Megfogható,
Mégis érthetetlen.
Érzések,
Szeretet,
Ember.
2018 április.......
Kezdetektől fogva körülölelt a természet és én egy piciny részének éreztem magam mindig.
Ez nem változott.
Talán csak annyiban, hogy a kövekkel, kavicsokkal, ásványokkal egyre mélyebb és mélyebb kapcsolatba kerültem.
A képeim a kövekből indulnak ki és ezidáig tényleg azt hittem, hogy én használom őket a képeimhez, de most, ahogy el kezdtem ezt írni rádöbbentem, hogy nem is én használom őket, hanem ők engem.
Egy híd vagyok az emberek és a kövekben rejlő "üzenetek" között.
Az utóbbi 3 évben formát öntött sok "üzenetképem", ami személyreszoló.
Magam is csodálattal szemlélem őket és próbálok segíteni átadni a bennerejlő "gondolatokat, rezgéseket, érzéseket, segítséget " annak, akinek leszületett az üzenetképe.
Saját magamon tapasztalom, hogy milyen csodálatos energiát közvetítenek.
Nehéz megfogalmazni ezt a valamit......talán nevezhetjük szeretet vagy boldogság érzésnek, ami párosul az otthon melege érzésével......
|